11. fejezet Ő is csak egy lány...

Életemben nem volt még olyan kedves ébresztőm,mint azon a reggelen. Két láb a vesémben,két gurulás és aztán esés.
- Mit keresel az ágyamban?
Nem szoktam hozzá,hogy korán reggel női vinnyogásra ébredek,így hirtelen azt sem tudtam,hogy merre vagyok,de hamar észhez tértem az ágyon ülő lányt látva.
- Muszáj volt lerúgnod az ágyról?
- Igen! – tört ki hisztiben.
- Szerintem szükségtelen volt,mivel nem csináltam semmit,csak aludtam. Mondtam már,hogy egy ujjal sem érnék hozzád.
- De miért az én ágyamban aludtál?
Jobb kérdést fel sem tehetett volna. Vakargattam a fejem,hogy rájöjjek a válaszra,de mikor én rájöttem már Sunny is rájött és egyszerre mondtuk ki: „Veszekedtünk,hogy ki aludjon az ágyon!”
- Ki győzött?
- Szerinted most ez fontos?- kúsztak ki a szavak szarkasztikusan.
- VICTORY! – éljeneztem,mikor rájöttem,hogy valójában az enyém volt először az ágy,de csak egy párnát kaptam az arcomba.
- Minden a te hibád,azt mondtad,hogy aludjak.
- Azt mondtam,hogy menj és aludj a saját szobádban,nem azt,hogy mellettem.
- Ajshhh annyira lármás vagy. –álltam fel a földről és kifelé vettem az irányt. – Ráadásban reggel még csúnyább vagy az átlagnál. – Hátulról újabb támadás érte a fejem.
- Te beszélsz csipás? – ordított az ágyról,mire visszadobtam neki a párnát mérgesen.
– Tudod,hogy még senki nem irritált ennyire,mint te?
- Kölcsönös.
Mérgesen csaptam a kilincsre és bevágtam magam mögött az ajtót,de meg is torpantam.
- Anya…
- Kim Him Chan! Ugye nem aludtál abban a szobában.
- Nem! Nem! Nem! – tiltakoztam a félreértésen,ami valójában nem is volt az,mert ott aludtam,de próbáltam menteni a menthetőt.
- Sun Hi nagyon rosszul aludt és leesett az ágyról. Átszaladtam a nagy zajra. A fejét ütötte be,de semmi baja.
- Ne humorizálj Him Chan,nem szeretem.
- Anya! Tényleg nem aludtam ott.
- Ha vele akarsz aludni,akkor vedd el feleségül,nem szeretnék semmi pletykát vagy botrányt. Remélem,hogy van annyi eszed!
- Persze! – bólogattam helyeslően és már inkább nem szólaltam meg csak megvártam míg elmegy. –Az kell nekem még elvenni… Hamar tönkremennék! –csaptam be magam mögött a saját szobám ajtaját is,majd összeszedtem a ruhám és indultam volna tusolni,de Sunny megelőzött.
- Sietek. – kukucskált ki résnyire ,majd az orromra csukta az ajtót. Csalódottan tapasztaltam,hogy ez megint egy vesztes csata volt.Már alig vártam,hogy felfrissüljek a mozgalmas reggel után,de szerencsére tényleg hamar végzett és sorra kerülhettem én is. Vidáman énekelgettem és rappeltem a kabinban és kicsit meglepődtem,mikor azt hittem ,hogy valaki benyitott a fürdőbe.
-Aigoo! Tőle még az is kitelik…- zártam el a csapot.
Kint a konyhában csodás illatok terjedtek,azt hittem,hogy anya látott neki főzni,de szinte gondoltam,hogy ez lehetetlen és mikor megláttam Sunny-t a konyhában szorgoskodni ,tudtam,hogy anyám soha nem fogna fakanalat. Attól ő túlságosan elfoglalt és kényelmes. Időközben vendégünk is érkezett.
- Hyung! Mikor jöttél?
- Csak az előbb,de maradok reggelire,mert csodás illata van.
- Nyugodtan. Készítek eleget! – mosolygott a konyhában szorgoskodó lány. Anyámat nem láttam sehol,de nem sok kellett,hogy megjelenjen telefonnal a kezében. Valakinek nagyon rosszul indult a szombati napja… Kegyetlenül ki lett osztva. Kicsit sajnáltam .
- Semmit nem változott…- állapítottam meg Cha Bum,mire én csak helyeslően bólogattam.
- Sun Hi vigyázz ezzel az ahjummával,mert hihetetlen félelmetes tud lenni.
- he-he… villantott 100 wattos mosolyt Sunny.
- Igazán aranyos nem?
- Ahha…- a hanglejtés nem épp volt egy szerelmes férfihoz méltó,ezért volt furcsa Hyungnak,de ha tudta volna,hogy az édes Sunny,valójában anyámtól,csak egy-két hajszállal tér el,nem így gondolta volna.
Anya idegesen csapta le a telefont és még tovább forrt magában,vagyis fennhangon. Sunny is meglepődött és tátott szájjal bámulta,mikor elhagyta a száját a „nyomorult férgek” kifejezés. Igen,a finom hölgyet felidegesítették,én már tudtam,hogy ilyenkor jobb hagyni hogy kidühöngje magát és semmiképp sem szabad a tornádó útjába állni.
- Segíthetek? –Cha Bum nagybácsi igazán nagy szoknyapecér nevéről volt híres annak idején,mára már leszokott a lányok szívének összetöréséről,hisz már 30 éves lesz. Nem is voltam meglepődve,hogy Sunnyhoz is igen kedves.
- Cha Bum! Annyira örülök,hogy látlak! Mikor térsz vissza Szöulba? –ütögette meg anyám üdvözlésképpen a hátát.
- Hamarosan visszatérek,vagyis a születésnapodra már otthon leszek.
- Pompás! Örülök,hogy nem felejtetted el. –majd a telefonjára nézett,ami ismét megszólalt a kezében. –Ezt muszáj felvennem. –mosolygott a nagybátyámra,majd felvette és tovább ordibált valakivel.
Sunny édesen bájolgott Cha Bum-al,émelygett tőle a gyomrom ha rájuk néztem,de leginkább éhes volt.
- Mikor lesz már kész?
- Pár perc. - kiáltotta a konyhából,ami csak pár méterre volt az asztaltól. Végül mindenki az asztalhoz ült és nyál csorogtatva láttak neki a reggelihez.
- Nagyon finom! De HimChan miért kapott mást?
- Ő nem szereti a répát!
A tányéromba néztem majd a többiekébe. Észre sem vettem,hogy az enyémről kihagyta a répát. Jó érzés volt,hogy gondolt rám,így én is jobb étvággyal láttam neki az evésnek.
- Jó feleség lesz belőled! –vigyorgott a nagybátyám,mire Sunny az asztal alá pirult és egy köszönömmel folytatta az evést.
- HimChan! Énekelsz nekem a születésnapomon? A barátnőim biztos meglepődnének,hogy milyen tehetséges fiam van.
- Ne ess túlzásba!
- Ahhh Channie énekelj vagy rappelj!Hisz gyönyörű hangod van.
A tojás majdnem megakadt a torkomon…”Channie??? És honnan tudja,hogy rappelek vagy énekelek? Bent volt a fürdőben?” Kimeresztett szemekkel néztem fel rá,miközben Cha Bum hátba vágott köhögésem közepette.
- Rap? Ahhhh –borzongott bele anyám. - Nem szeretem az olyan fajta zenét. De igazán finom volt a reggeli. –állt fel az asztaltól anyám. - Később megbeszéljük HimChan. Van egy kis dolgom én elvonulok. - hagyott ott minket.
- Van tej?
- A hűtőben. –Cha Bum megkerülte Sunny-t,aki lázasan csapta be az utolsó falatokat.
- Ugye nem voltál bent a fürdőben ma reggel? –súgtam.
- Mi? Én? Hülye vagy?
- Akkor honnan tudod,hogy énekelek?
- Hallottalak! –vigyorgott és bekapta az utolsó falatot is a tányérjáról.
- Tudtam,hogy valaki bejött…
- Mi van srácok,együtt fürödtetek?
- Persze!!! Szeretünk Channie-val együtt pancsizni.
Hyung sugárba előreköpte a tejet,én ahelyett,hogy felháborodtam volna,arcomat lefektettem az asztal kemény lapjára és el akartam tűnni.
- Nyugi Cha Bum,csak vicceltem. –hahotázott Sunny,majd az asztalt leszedve a mosogatóhoz indult.
- Nem szívbajos egy lány.
- Hát nem! –emeltem fel a fejem.
- Elpirultál öcskös! –nevetett rajtam nagyot Cha Bum.
- Ugyan! Csak melegem van!
- Nemsokára mentek a tengerhez és lehűtöd magad. Nem gond ha veletek tartok? Azt hiszem jó móka lenne… - nevetett tovább.

A tenger szinte itt volt a nyakunkban,nem sokáig tartott kimenni és lepakolni. Hyung rögtön lekapta a pólóját és a vízbe rohant. Én is követtem,míg anyám kifeküdt napozni. Sunny meg csak ült a víz szélén a homokban. Ahogy kifelé jöttünk Sunny minket nézett,vagyis pontosabban Cha Bum-ot.
- Túl feltűnően bámulod,még félreérti.
- Ugyan csak összehasonlítottam a tiéddel. - nevetett és hazudnék,ha nem fájt volna a beszólás.

- Mondja ezt az,aki nem meri levenni a pólóját… - Lenéztem az én hasamra és továbbkullogtam Hyung mellé napozni. Majdnem elaludtam a napon sütkérezve ,anya és Sunny a part szélében lubickoltak immár bikiniben.
- Hyung! Ne bámuld annyira! –Löktem meg a mellettem ülő bácsikám.
- Te beszélsz? –nevette el magát.
- Mi?
- Jó!Tudom,neked szabad,de azért légy résen,mert hamar lecsapják a kezedről.
- Tetszik neked?
- Mivel a te barátnőd,így azt mondom,hogy nem.
- És ha nem lenne a barátnőm?
- Tudod,hogy szeretem a nőket,de inkább már az igazira várok. Sunny szép,okos,vicces és merész is.
- Miért nem nősülsz akkor meg?
- Mert még nem jött el az én időm. Úgy látszik,te hamarabb fogsz.
Persze,szívesen elmondtam volna neki,hogy épp az a célom,hogy ne nősüljek meg és ezért rángattam bele a dolgokba szegény lányt is,de nem tehettem,mert tudtam,hogy Hyung anyámnak dolgozik és anyám bármire képes lenne ,ha megsejt valamit,hogy kiszedje belőle. Alapvetően Cha Bum megbízható volt ,nem is vele voltak a problémák…
Ahogy közeledtem a nők felé hallottam,hogy rólam beszélnek,de már csak a nevetésre értem oda,majd

hamar kettesben maradtam Sunny-val.
- Miről beszélgettetek ilyen vidáman?
- Rólad…
- Szinte tudtam. - guggoltam le mellé. - És mi volt olyan érdekes?
- Hogy 4 éves korodig bepisiltél.
- Mi??? –jöttem zavarba ő meg csak nevetett. – Ez nem igaz.
- Aigoo! Mikor fogod észrevenni,mikor viccelek és mikor nem?
- Még ha vicces lenne talán észre is venném.
- Nekem az! –vigyorgott rám.
- Miért nem mész be?
- Félek a cápáktól?
- Pfff… Itt nincsenek cápák. Na,gyere!
- De én…
- Gyere! –ragadtam kézen és bevonszoltam a vízbe. A víz alig ért mellig,így előre úsztam,de akkor nem tudtam,hogy a víz ott hirtelen mélyül és Sunny eltűnik a víz alatt. A szemet csípte a sós víz,de úsztam a lány felé,aki a víz alatt kapálózott,hogy a felszínre tudjam hozni. Körmei a vállamba martak,ahogy belém kapaszkodott. Éreztem a karomon,hogy remeg és fél.
- Nem tudok úszni. - súgta elcsuklott hangon.
- Ezt miért csak most mondod?- ordítottam a rémülettől,mire ő ellökött magától és kifutott a vízből. A parton lévőknek fel sem tűnt semmi.
- Történt valami? – tolta le szeméről a napszemüveget anyám.
- Semmi különös Mrs Kim,ha nem haragszik én visszamegyek a házhoz és lepihenek.
- Hát hogyne… - néztük az elfutó lányt.
- Megbántottad? Mi történt? – aggódott Cha Bum.
- Nem tudom… - túrtam a hajamba és Sunny után indultam.