10. fejezet! Mennyi minden van,amit nem tudok még rólad...

A lábam már majdnem leszakadt,mikor visszaértünk a házhoz szabályosan keresztet vetettem,annyira örültem neki.

- Hol voltatok ilyen sokáig? – Mrs. Kim álmos szemmel jelent meg a konyhában,miközben serényen pakoltuk ki a táskákból.
- Bevásárolni…
- És a dinnye?
- A dinnye ment a vakok javára…- ejtettem el halkan,mire Him Chan oldalba bökött. - Elfelejtettük! Annyira sajnálom! Magával ragadott a piac és úgy megsajnáltam egy kalapot áruló Ahjussi-t,hogy muszáj volt vennem ezt a kalapot. – Him Chan meredten nézett rám és tekintetéből le lehetett olvasni,hogy mit gondol… „ Ez hülye.” Csak vigyorogtam,ahogy szoktam,mikor kényelmetlen helyzetbe hozom saját magam.
- Ohh… Semmi baj,majd veszünk,ha megyünk vásárolni. Muszáj egy szép dinnyét választanunk a strandoláshoz. Ez a nap olyan lesz,mint mikor Him Chan kicsi volt és lejártunk a tengerpartra.

Most először hallottam Mrs.Kim-et a múltról beszélni,viszont a strand szónak nem igazán örültem.
„ Milyen strand? Fürdőruhám sincs! Eszem ágában nincs bikinire vetkőzni.”
Mikor kezdtem volna örülni,hogy végre leülök és pihenek,akkor Mrs. Kim bejelentette,hogy ideje indulnunk. Gyorsan átöltöztem,kiöblítettem a ruhámat,amire a dinnyéből került egy-két folt,majd kitettem az erkélyre száradni. Sokkal kényelmesebb ruhába bújtattam magam,ami egy fehér rövidnadrág volt ,bézs blúzzal és hozzá lapos cipőt vettem fel. Him Chan jó pár ruhát vett nekem,de untam,hogy mindig makulátlanul elegánsnak kellett kinéznem.
- Hiányzik a farmer,a póló és a bakancs. –nyafiztam magamban a tükör előtt,mikor valaki kopogott.
- Igen! – az ajtóban Mrs. Kim jelent meg mosollyal az arcán.
- Nahát!Megint nagyon elegáns vagy.
- Köszönöm. – bájologtam.
- Indulhatunk?
- Igen! – Mrs Kim után ballagtam,majd csatlakozott Him Chan is és autóval mentünk a butikba,ahol csak én nem számítottam törzsvásárlónak.
- Válogass nyugodtan,én fizetem,de a rossz hír,hogy levonom a fizetésedből. - súgta a fülembe Him Chan.
- Legalább nem lesz bűntudatom… De van egy kis gondom…
- Mi van már megint? –arcán fáradtság suhant végig.
- Nincs fürdőruhám.
- Az a részleg az,menj válogass! –legyintett és ott is hagyott.
Odaballagtam a szebbnél szebb és rengeteg fajta fürdőruhához. Szinte el lehetett benne veszni. Ezer szín és fazon. Tudom,hogy ha nincs választék,akkor az nem jó,de ha sok van az se előny. Hosszas válogatás után felvettem egy darabot és magam elé raktam.
- Teszed le! –kiabált rám Him Chan.
- Mi? –kapkodtam a fejem - Mi van? Miért?- tettem fel a kérdéseket.
- Ugye nem azt akarod megvenni!?
- Mi a baj vele?- néztem a ruhára,majd a fiúra előttem.
- Ilyet még a nagyi sem vesz fel.
- De ez… - pirultam el- … takar.
- Mit kellene takarnia? A semmit? –fintorgott rám és az én fogam is összeszorult. Meg akartam ütni,de egy mély levegőt vettem és kifújtam.
- Vagy ezt. - dobott elém egy darabot. - Vagy ezt. - jött egy másik. - Vagy ezt . - és érkezett a harmadik is. –Vagy valami ehhez hasonlót vegyél.
- Miért neked kellene eldönteni,hogy milyen bikinit viseljek? Semmi közöd nincs hozzá.
- Mert nekem van ízlésem,ellentétben veled.
- Him Chan! –hallottam Mrs. Kim hangját,a fia pedig rohant is. Megláttam egy szép fehér bikinit, fodros kis alsórésszel,ami nagyon megtetszett,így arra döntöttem,hogy azt veszem meg.
Megkerestem a többieket és megálltam Him Chan mellett,akinek az anyukája egy gyönyörű koktél ruhát viselt.
- Hogy áll? – pördült kettőt előttünk.
- Perfect! – vettem hirtelen lazára a figurát,majd hüvelykujjam,amit feltartottam,gyorsan a hátam mögé dugtam.
- Akkor ez tökéletes lesz a születésnapi partimra.
Felnézve ideiglenes barátomra kicsúszott a számon egy halk mondat.
- Ugye nekem oda nem kell mennem? – Válaszolnia sem kellett,mert Mrs. Kim megtette helyette.
- Gyere! Válasszunk neked is egy szép ruhát,s hogy melyik legyen a végleges,majd Him Chan eldönti.

HIM CHAN POV:

Mindig szerettem vásárolni,de csak magamban,ehelyett most két, minden hájjal megkent nővel kellett lennem. Csapdában éreztem magam.
Leültem a székre,ami a kabinokkal szemben volt és vártam a divatbemutatót,amit anyám és Sunny adtak elő. Első gondolatom az volt,hogy nem akarom ezt az egészet,de aztán mégis úgy gondoltam,hogy jó móka lesz.
Anya kijött egy kosztümben.
- Szerintem ez pont olyan elegáns,mint te.
- Sun Hi? – Az öltözője felé néztünk,aminek az ajtaja lassan kinyílt,óvatosan jött ki rajta a koktélruhába bújt lány,mire elnevettem magam.
- Ez olyan mintha valami colorful madarat adtatok volna rá. – nevettem a tollas ruhát látva. - Felejtős!- majd egy legyintéssel elintéztem az egészet. Anyám két ruha után megunta,de Sunny még csak most jött bele. Pár vagányabb farmer összeállítást is felpróbált,ami meglepő módon tetszett anyámnak,hát még Song Sun Hi-nak. A következő darab egy kis pánt nélküli ruha volt. Kettőt pördült benne és valami feltűnt. Egyre jobban közeledtem hozzájuk,mert időközben anyám a ruha szabását és anyagát vizsgálta ,de én csak a hátát fürkésztem, nem akartam,hogy anyám is lássa így cselekedtem:
- Bocsánat,egy pillanat és visszajövünk. –majd betoltam az öltözőbe.
- Mit csinálsz? Hülye vagy? Mit fog gondolni,hogy mit csinálunk idebent?
- Ne érdekeljen már,csak fordulj meg. - noszogattam,majd erővel megfordítottam és elvettem hosszú barnás haját az útból.
- Nekem tetoválásod van? – hangom döbbent volt és nem akartam hinni a szememnek.
- Ja…- nézett hátra. - Igen! Miért? Baj?
- Hát… Anyu szerint csak a punk gyerekek tetováltatják ki a bőrüket. - néztem tovább a pitypangot,amint a magjait elfújja a „szél”. – Mégis mit jelképez ez?
- A szabadságomat…
- Mit? –értetlenkedtem,mikor meghallottam anyám hangját.
- Menj ki! Átöltözöm! Még a végén rosszra gondol! –már mentem volna ki,mikor rám szólt. - Várj!- csak kérdőn néztem vissza rá. – Meg fogja látni a tetoválásom.
- Ha nem muszáj,akkor nem kellene.
- Hahó!!!- kapott a fejéhez. - Strandolni megyünk!
- Francba…Végül is külföldön éltél,majd kimagyarázod magad. –rántottam vállat és ott hagytam .Mikor kimentem anya csípőre tett kézzel magyarázatot követelt.
- Ez… nem az…- dadogtam. - Ez nem jó ruha. – mondtam végül.
- Szerintem tökéletes volt,az anyag,a szabás és az esése is.
- Tudom,de nem az igazi…
- Neked sem tetszett Sun Hi? – nézett mögém.
- Majd keresünk egy sokkal elegánsabbat…
- Látom te is meguntad a vásárlást.
- Igazság szerint igen…
- Akkor menjünk haza…

Az időre való tekintettel a strandolást eltoltuk egy nappal,mivel a távolból elég csúnya vihar érkezetett felénk és nem kellett sok,hogy el is érjen hozzánk. Anyám így kihasználta az alkalmat,hogy dolgozzon. Ezért utáltam a nyaralásokat…

Az eső odakint kopogott a teraszon,de valami más mellékzaj is bántotta a fülem már egy ideje,nem foglalkoztam vele,de 10 perc múlva már felálltam és az erkélyajtó felé vettem az irányt,ahol egyre hangosabb volt a zaj. Valaki a nevemen szólított.
- Him Chan!
Kinyitottam az ajtót és rögtön becsapott az eső friss illata és vele pár csepp eső is,de nem ez volt az ami zavart,hanem a szomszédos erkélyen álló Sunny,aki bőrigázott.
- Hála Istennek!
- Te mi a fenét csinálsz ott?- a vacogó lányt látva megrémültem,de azért még álltam ott válaszra várva és néztem,ahogy remeg.
- Ne bambulj! Volnál szíves kinyitni az erkély ajtót? Ugyanis beragadt.
Átszaladtam a másik szobában és egy egyszerű mozdulattal kinyitottam az ajtót,amin rögtön be is szaladt.
- Mi a fenét csináltál odakint? – kerestem elő egy törölközőt a szekrényből.
- Va-Va-Va- vacogott. –Főként eláztam.
- Azt látom! –adtam a kezébe a törölközőt,amivel rögtön megtörölgette magát.
- Kimentem a délután kiterített ruhámért az erkélyre és egy pillanat alatt berántotta a huzat az ajtót én meg kint ragadtam.
- Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen. – Alig,hogy kimondtam a szavakat az ég nagyot dörrent,Sunny fülre tapasztott kézzel rezzent össze. A lámpa kettőt pislogott és sötétségbe borult az egész ház.
- Sunny! Ne mocorogj,mindjárt keresek valami fényt. - Igazság szerint Milka lila gőzöm nem volt,hogy mit keressek és ráadásban még a szoba sem volt ismerős,nem sok kellett neki,hogy orra essek.
- Mi Az? Mi történt? – kérdezte ijedten Sunny.
- Semmi… - feküdtem a hátamra.
- Him Chan! Merre vagy?
- Jelenleg a földön. – pár apró zaj után valami nedveset éreztem az arcomon és a következő villámlás megvilágította Sunny arcát előttem,aki épp a haját tűrte a füle mögé. Még akkor is néztem,mikor már nem láttam,pedig már éreztem,hogy nincs ott. A lábamnál fényt láttam,pontosabban Sunny telefonjának a fényét. Felültem és a hajamba túrva nekitámasztottam a hátam az ágynak.
- Jól vagy? – mászott mellém.
- Megmaradok. - mondtam,mikor megint nagyot dörgött. Sunny kezéből ki esett a telefon és erősen szorította a füleit a karjával.
- Félsz?
- Nem szeretem,ha dörög az ég.
- Hamarosan elmegy a vihar,addig itt maradok veled…