14. fejezet Miért nem tudok rólad semmit?

Him Chan Pov:


Addig öleltem Sunny-t míg meg nem nyugodott. Borzasztóan sírt és már teljesen kimerült. Nem tudtam,hogy mit tehetnék,csak azt tudtam,hogy oda vissza nem vihetem,végül a szobámban kötött ki és az ágyamban aludt el. A gondolataim nem hagytak aludni,így csak az ágynak vetettem a hátam és néztem a sötétbe beszűrődő hold fényét. Néha-néha felpillantottam a mélyen alvó lányra a hátam mögött ,tudtam,hogy valami nincs rendben,az ember csak úgy nem akad ki ennyire ,ha semmi baja… Annyira zavart,hogy nem tudok róla semmit,nem tudtam,hogy közeledhetek-e felé,vagyunk-e olyan viszonyban,hogy a magánéletéről kérdezzek? Teljesen elveszítem a fonalat és nem értem,hogy mi is folyik körülöttem,csak sodródom az árral és azt érzem minden nap,hogy tudnom kell,hogy mi van vele. Talán a bűntudat miatt,hogy belerángattam a kis játékomba… Gondolatmenetemből a mocorgása zökkentett ki. Felült.
- Jól vagy? – A félhomályban láttam,hogy beletúr a hajába.
- Him Chan? Hol vagyok?
- A szobámban. Ne aggódj,aludj nyugodtan én el leszek itt a földön.
Bár az ágyam széles volt,nem akartam egyikünknek sem kellemetlenséget okozni,vagy hogy reggel lerugdossanak az ágyról.
- Feküdj le a másik oldalra,nem ülhetsz egész éjszaka a földön.
- Megleszek itt…
- Nincs kedvem,sem erőm veled vitatkozni! Feküdj le!
Megkerültem az ágyat és szép lassan vízszintbe helyeztem magam. Sunny szemei csillogtak a szürkületben.
- Nem tudsz aludni?
- Nem igazán… Kicsit össze vagyok zavarodva,azt sem tudom,hogy kerültem ide… Sajnálom,hogy hülyén viselkedtem.
- Nagyon megijedtem bevallom,nem tudtam,sőt,még most sem tudom,hogy mi a baj…
- Ez egy hosszú történet,mindenesetre mindent köszönök.
Tudtam,hogy ezzel az egy mondatával,azt akarja mondani,hogy nem akar róla beszélni és nem is kérdeztem többet.
- Jó éjt. –súgta,majd elfordult és hamarosan újra álomba szenderült. Nehezen,de nekem is sikerült elaludnom és mikor hajnali 5-kor felkeltem Sunny keze lágyan fogta az enyémet. Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem lepődtem meg a szituáción.
Csak most vettem észre,hogy milyen apró keze van,ami nagyon hidegnek tűnt. Bezártam a markom ezzel melegítve Sunny kezeit. A pulzusom megemelkedett és idő kellett,mire megszoktam a közelségét. Már kezdett szép lassan kitisztulni a tegnap este történtek is. Rájöttem,hogy nem viccelt akkor,mikor azt mondta,hogy leütött egy pasit. Az ártatlannak tűnő lány,nem ártatlan, én ezt nagyon is jól tudtam,csak nem fért a fejembe,hogy egy ilyen kis teremtés,hogy lehet ennyire harcias. Elmosolyodtam a gondolattól,s az álom újra magába akart szippantani,de már nem tudtam olyan mélyen aludni,mint azelőtt, így észrevettem,mikor az keze kicsúszott az enyém közül,amit még idejében elkaptam.
- Hová mész?
- Hamarosan mennem kell dolgozni.
- Az baj.
- Miért? – nézett le rám,mert időközben már felállt az ágyról.
- Azért,mert Cho Hee-n kívül senki nem tudja,hogy itt vagy.
- Mi? Mégis hogy fogok kimenni? Az ablakon távozom,mint Superman?
- A toronyba van zárva Rapunzel. – vigyorogtam.
- Kac-Kac Marha vicces vagy Him Chan,csak én nem nevetek így kora reggel.
- Neked minden egyes reggeled morgással kezdődik? Annyira fárasztó… Egyébként meg majd kiszökünk. De azt kell csinálnod,amit én mondok! Nem magán akciózol! –mutattam rá ,majd mikor bólintott kikeltem az ágyból és az ajtóhoz mentem. Ahogy kiléptem csak Cho Hee volt a folyosón.
- Menj vissza! Jön anya! – toltam vissza a fejét az ajtón,majd rácsuktam.
- Jó reggelt! Minden rendben van?
- Jó reggelt! A lehető legnagyobb rendben! –vigyorogtam. – Mi lesz a reggeli? –suttogtam.
- Mit szeretnél?
- Valami finomat!
- Intézkedem. - lépett el mellettem mosolyogva.
- Remek! –néztem én meg utána,majd kinyitottam az ajtót. - Oké,jöhetsz tiszta a terep. Törpejárásban végigmegyünk a folyosón,a végén le a lépcsőn,át a nappalin és ki az udvarra. Fedezlek hátulról.
Szép lassan araszolt előttem én meg jóval mögötte sétáltam nevetve. Nem tudtam sokáig visszatartani hangos hahotázásom.
- Most mi bajod van?
- Nincs is itthon anya. – nevettem,de mikor felállt és az arcomat bámulta gyorsan komolyra vettem a figurát.
- Ezek szerint csak szívattál?
- Körülbelül,mióta felkeltél…
- Te… Him Chan! Emlékszel a tegnapelőtt estére? – két rosszindulatú dudor keletkezett az oldalán,ahogy csípőre tette mindkét kezét. Ez a legrosszabb dolog,ami a nőkön pillanatok alatt kialakul. Bevillant,a jobb egyenes,amit jó barátom kapott,így gyorsan az orromhoz kaptam a kezem.
- Még egy ilyen és plasztikai műtétet hajtok végre az arcodon.
- Húúú de kemény már valaki. Egyébként is neked lehet szívatni nekem meg nem? Igazságtalan…
- Tudod te milyen gyerekes vagy most?
- bagoly mondja verébnek…
Nem akartam én felidegesíteni,csak elterelni a gondolatait,de akkor és ott rájöttem,hogy vigasztalásban ritka rossz képességeim vannak…
- Halmoni! – lepődött meg Sunny.
- Oopsss! Anya nincs itthon,de a nagyi igen…
- Felébredtetek?- kimeresztett szemekkel néztünk egymásra Sunny-val és azt hiszem mindkettőnk arca ugyanolyan vörös volt.
- Halmoni,az nem úgy volt,ahogy te gondolod… - kezdtem el tiltakozni.
- Öreg asszony nem vén asszony…
- Mondom,hogy nem! –álltam ki határozottan.
- Istenem… Mikor fogod megtanulni,hogy miről kellemetlen beszélgetni és miről nem az?
- Most épp erről nem,mert a semmiről beszélgetünk…
- Mit mondogattam neked kicsi korod óta?
- Hogy tegyem mindig azt,amit szeretnék,csak ne derüljön ki,de ezt most te érted félre.
- Nem az anyád vagyok,ez az egy szerencséd van,hogy haladok a korral. Még most is fiatal és gyönyörű vagyok.
- Ugye kedvesem? –nézett Sunny-ra,aki azt sem tudta hogy hová nézzen,vagy mit mondjon.
- Halmoni nagyon jól tartja magát és fiatal,de kérem ne értse félre a helyzetet. - a nagyi teli torokból kezdett el nevetni,szerintem már azt gondolta,hogy a nagy mentegetőzés túl átlátszó és inkább alátámasztottuk a gondolatát,mint megcáfoltuk. Utólag belegondolva lehet jobb lett volna,ha semmit nem mondunk.
- Aranyosak vagytok együtt. Alig várom,hogy lássalak fehér ruhában kedves. –nézett Sunny-ra,majd megpaskolta a vállam és otthagyott minket. Sunny a kezdeti sokk után agresszivitásból bokán rúgott.
- Auuu Nem csináltam semmit,miért szadizol?
- Hogy fogok így a szemébe nézni? Mit gondol rólam? Ahh Jinja… nem érek erre rá,majd később beszélünk… -hagyott ott a fájós bokámmal együtt.

SUN HI POV:


Gyorsan hazaszaladtam átöltözni,s a legnagyobb meglepetésemre,olyat tapasztaltam,amire nem számítottam. A lakásban rend volt és tisztaság. Tudtam,hogy Him Chan gondoskodott arról,hogy eltűntesse mindannak a nyomát,ami tegnap történt. Hálás voltam érte,de a lelkem még ugyanúgy fájt. Gyerekkorom legszebb éveit nem fogom elfelejteni. Egészen 10 éves koromig normális családban éltem egy normális apával,aki a családjának és a munkájának élt,aztán minden varász ütésre megváltozott.

A munka ma is fárasztó volt,s mint kiderült összesen 2 órám van a két műszakom között. A szupermarketben este érkezik áru,amit éjszaka ki kell pakolnom. Persze nem keveset fizetnek az éjszakai munkáért,ezért is vállaltam el…
Amint végeztem az egyikkel,leszaladtam a piacra gyönyörű szép virágpalántákat vásárolni. Több mint 10 cseréppel vettem és fáradtan kullogtam haza egy újabb ruhacserére.
Ahol én lakom,ott nincs nagy forgalom,a szomszédok pásztázzák a terepet a nap 24 órájában és mindenről tudnak,ami körülöttünk zajlik,legalábbis én így gondoltam és bár bizonyítékom az nem volt rá,de valószínűleg így is volt. A házam előtt ismét Mr. Kang várt rám,de nem volt kedvem vele társalogni,s mint aki észre sem vette elmentem mellette. Elkapta a karom ,ami rettenetesen fájt így ösztönből,de megdobtam egy cseréppel. Életem lehet legfelelőtlenebb döntése volt,mert a következő pillanatban már éreztem az arcomon a csapódást és hogy a számat elönti a vérem vasas íze. Nem adtam meg neki,azt az örömöt,hogy sírni lásson,így visszanyeltem az utolsó csepp könnyemet is.
- Mondtam,hogy ne bőszíts fel! Hol van? – söpörte le a méregzöld zakójáról a földet.
- Nem tudom!
- Tudom,hogy volt itt.
- Nem találkoztam vele…
- Hamarosan eljövök a pénzért! Addig is vigyázz magadra. –tudtam,hogy utolsó szavaival azt kívánja,hogy amint megadom a tartozást, azt sem fogja bánni,ha kitöröm a nyakam. Felkapartam a földről szerencsétlen kis virágot és bevittem a házba. Átöltöztem egy kis rövidnadrágba és pólóba,majd ahogy a tükörbe néztem látszott,hogy picit feldagadt a szám,de külső seb nem volt rajtam,talán egy pici a szám sarkában. Elindultam HimChan-ékhoz,de útközben kitört belőlem a zokogás. Leültem egy kis padra és kisírtam magam,majd összeszedtem minden erőmet,s mire a házhoz értem,nyoma sem volt semmi lehangoltságnak.

HIM CHAN POV: Alig hogy hazaértem Cho Hee szólt,hogy Sunny a kertben van. Valóban ott volt,csak a kis lugasban szorgoskodott. Nem értettem,hogy mit csinál,de ahogy közelebb mentem,láttam,hogy a kis kertet szépítgeti.
- Te mit csinálsz? – rám sem nézett úgy szólt hozzám:
- Megcsinálom a kiskertet,hogy a nagymamád mosolyogjon.
Még csak a kiskert volt kiásva és kigazolva,de már jobb hangulata volt a kis titkos helyünknek a nagyival.
- Segítek! – tűrtem fel a felsőm ujját.
- Remek! Akkor vidd be a virágot a garázsba,mert a többire ma már nem lesz időm. Mennem kell dolgozni. - állt fel és lesöpörte a térdét.
- Várj!
- Sietnem kell!
- Ki volt az,aki miatt tegnap kiakadtál?
- Fontos ez? – lépett el mellettem,de én azt hiszem kicsit erősebben fogtam meg a karját,mint kellett volna. Felszisszent.
- Az anyám volt! Most boldog vagy? – rángatta ki mérgesen a kezét és a másikkal fogva otthagyott. Borzasztóan éreztem magam. Annak ellenére,hogy találkozóm lett volna a fiúkkal,elmentem Sunny-hoz,mert zavart a viselkedésem és szerettem volna tőle elnézést kérni,de nem nyitott ajtót.
- Fiatalember! A kislány nincs itthon. Körülbelül másfél órája ment el. De olyan furcsa volt a mai napon,egy férfival dulakodott,s bár nem láttam rendesen a bokortól,de azt hiszem,hogy a férfi megütötte.
- Mi? –kaptam fel ijedten a fejem. –Mit látott Ahjumma?
- Csak annyit,amit elmondtam,semmi többet. Sűrűn látom magát errefelé. Maga a barátja? Elég gazdagnak néz ki.
- Nem,nem vagyok a barátja…
- Akkor maga is behajtó?
A gondolataim,már nem tudtam irányítani,csak bambultam és rengeteg kérdés vetődött fel bennem.
„Behajtók üldözik? Ezért vállalta el a színészkedést? Vajon mikor megfogtam a karját én is fájdalmat okoztam neki?”
- Fiatalember! Nem veszi fel a telefonját?
- Ahh…- nyúltam a farmerzsebembe és elővettem a telefonom,amit nem is hallottam,hogy csörög.
- Köszönöm Ahjumma! Vigyázzon magára. – gyorsan a kocsihoz rohantam és felkaptam a telefont.
- Hamarosan ott leszek. – S nem telt bele 10 perc már Jong Up kocsijában ültem és bámultam ki az ablakon.