13. fejezet A nyaralásunk vége...

Halvány emlékeim voltak a tegnap estéről,mintha kiesett volna egy nap. Az ágyam szélén,fejemet fogva ültem és meredten néztem a lábam,azon gondolkodva,hogy mi is volt tegnap. Csak arra emlékeztem,hogy elmentünk szórakozni és hogy jófajta tequila volt az italunk egy lányra meg Sunny-ra és egy csókra… Hirtelen kaptam fel a fejem és szemeim olyan tágra nyíltak,hogy azt hittem helyben össze kell szednem őket.
- Megcsókoltam? Álmodtam? OMO! –pattantam fel idegesen és összeborzoltam amúgy is széttúrt hajam. – Hogy lehetek ilyen hülye? Lehet,hogy tényleg megcsókoltam? Ahhh… Tényleg hülye vagyok. - sétáltam el-vissza.- Többet tuti nem iszom! –kezdtem hisztis csaj szindrómába átcsapni. –Nyugi!- nyugtattam magam és az idegesség sóhajtozva akadt ki belőlem , csípőre tett kézzel a mennyezet felé emeltem fejem és koncentráltam volna,de nem ment tiszta hülyének éreztem magam és újra borzolni kezdtem a hajam kifelé indulva a konyhába egy pohár tejért.
- Yo! – kiabált rám Cha Bum az asztaltól,kissé meglepett,észre sem vettem,hogy ott ülnek és csak bambultak rám.
- Mi van?
- Aj-Aj! Valaki bal lábbal kelt.
- Ilyen fejjel nekem sem lenne jó kedvem… -Cha Bum elnevette magát én meg nem értettem,hogy mi van,így feltettem magamban a kérdést. „Ezek most rajtam röhögnek?” A válasz igen,már én is láttam a fejem az egyik tálcára pillantva.
- Te jó Isten! Hol a francban voltam tegnap,hogy így nézek ki?
- Énekeltünk,te felszedtél egy csajt én meg leütöttem egy pasit.
- Mi??? –kérdeztük egyszerre Cha Bum-al.
- Te felszedtél valakit Sunny mellett?
- Az nem lehet…- nevettem el magam,de Sunny ahogy rámnézett nem volt semmi jóval kecsegtető,majd Cha Bum-ra nézett és vigyorgott.
- Csak vicceltem.
- Jól elvoltatok tegnap?
- Ühmm… jól éreztük magunkat.
- Nem tudom,nem emlékszem semmire. –kortyoltam bele a tejembe.
- Jobb is…- mondta Sunny.
- Csináltam valamit? – hajoltam rá az asztalra.
- Ani! –súgta miközben ő is ráhajolt kicsit az asztalra.
- Akkor jó. –ültem vissza a helyemre. Cha Bum csak az orra alatt mosolygott. - Mit bazsalyogsz?
- Én? Semmit! Csak maradjatok mindig ilyen szerelmesek. - Én zavarba jöttem Sunny meg hangosan felnevetett,se én se Cha Bum nem értette,hogy mit nevet.
- Sajnálom,csak eszembe jutott valami…
- Melyik járattal mentek srácok?
- 11 órással.
- Akkor én megyek is és hagylak titeket készülődni. Ha anyád kérdezi jól felügyeltelek titeket és azt mondom,hogy nem csináltatok semmi rosszat.
- Nem is csináltunk semmi rosszat…

- Ahha… Na sziasztok –lépett ki az ajtón integetve,s mikor elment Sunny magaelé vett egy fél dinnyét egy kanállal és enni kezdett. 10 perc múlva semmi nem volt belőle, csodálkozva néztem a székben elnyújtózkodó lányt,aki a hasát paskolgatta lágyan.
- Ahhh de jól laktam.
- Nem csodálom… nevettem,majd elővettem én is egy kis ennivalót,abból,amit ChaBum hozott és megreggeliztem. Elvonultam a szobámba rendbetettem a fejem,lezuhanyoztam és összepakoltam. 2 óráig ki sem jöttem a szobámból.
- kopp-kopp –nyitottam be Sunny szobájába,aki majdnem fellökött úgy rohant ki az ajtón egyenesen a fürdőig. Meglepettségemben csak pislogtam míg ki nem jött az ajtón.
- Uhhh de megkönnyebbültem.
- Ahha veszem észre,de kész vagy? –néztem le rá.
- Igeeen! –fintorgott,majd bement a csomagjáért és könnyes búcsút vettünk rövid nyaralásunktól.
A taxiban Sunny feszülten mozgott mellettem.
- Mi a baj?
- Ahhh semmi… - mondta,de láttam az arcán,hogy valami nagyon nincs rendben. Kis idő múlva szólat meg:
- Him Chan…
- Hmmm? –vártam,hogy folytassa,de nagyon nehezen ment neki.
- Nekem…
- Neked?
- Nekem sürgősen ki kell mennem a mosdóba.
Fejemet fogva,lehangoltan szóltam a sofőrnek:
- Ajusshi kérem siessen. – Amint megállt a taxi,Sunny csomagjait hátrahagyva rohant be a reptérre,én meg cipelhettem a két bőröndöt és a két táskát. Több cuccal megyünk haza. Remek.
A járat utasait már szólították,de én még mindig a női mosdó előtt álltam Sunny-ra várva. Tiszta ideg voltam,s mikor kijött a vállamra vágtam a két táskát,kézen ragadtam és futásnak eredtem vele.
- Várjanak! Várjanak! – kiabáltam még pont időben. Amikor leültem igazán megkönnyebbültem.
- Én biztos beteg leszek miattad. Minek ettél annyi dinnyét? – mondtam mérgesen. - Ahhh jinja…
- Most mit húzod fel magad?
- Majdnem lekéstük a járatot! Amint leszállunk várni fognak ránk és jelenésünk van Mrs. Kim-nél. Érted?
- Ehh? – visított fel,mire mindenki minket bámult a gépen. Már csak az arcom eltakarva sóhajtoztam.


A gép sikeresen leszállt,s sikeresen haza is értünk.
- Hazaértetek? Nem volt semmi probléma? – jött felénk anyám.
- Semmi Mrs. Kim.
- Ennek örülök. Sun Hi,beszélni szeretnék Him Chan-nal megkérhetlek rá,hogy kettesben beszéljünk?Addig Cho Hee vezesd ki a kertbe.
- Rendben asszonyom.

SUN HI POV: A hátsó kert gyönyörűen zöldelt az örökzöldektől. De szinte egy virágot sem lehetett látni. Csak egy kis borostyánnal felfuttatott sűrű lugas volt ott egy boltíves bejárattal. A közepén egy kopár kör alakú kert,amit kör alakú pad vett körül.
- Te ki vagy? –érkezett a hang a hátam mögül,ahogy beléptem.
- Omo! - ugrottam ijedtemben egy nagyot ,majd rögtön a hang gazdájára néztem,aki egy idős asszony volt.Ősz haja szorosan a tarkójához volt kontyba kötve. Botjára támaszkodott és engem figyelt. Mit mondhattam volna?
- Én csak… kezdtem el dadogni,de szerencsére ő folytatta tovább a beszélgetést.
- Te vagy Lee Sun Hi? – állt fel nehézkes mozgással és felém indult.
- I-i-igen!
- Örülök,hogy megismertem az unokám szívének választottját.
„Unoka? Szíve választottja…? Akkor Ő lenne Him Chan nagymamája?” A fejemben pillanatok alatt kérdések tömkelege futott végig. Még mindig meg voltam lepve a semmiből érkező idős hölgytől,de udvariasan üdvözöltem.
- Kérem,üljön le,látom ,hogy fáj a lába.
- Nem fáj az,csak kicsit berozsdásodott. –jót mosolyogtam és tudtam,hogy a hölgynek jó humor érzéke van. Hosszú percekig ültünk néma csendben,ami kezdett kissé kínossá válni.
- Halmoni ! Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz csak.
- Észrevettem,hogy sem itt,sem ebben a kiskertben nincsenek virágok. Miért?
- A menyem nem szereti a virágokat. Én nagyon szeretem őket,de nekem már nincs erőm,hogy feldíszítsem ezt a kis kertet.
- Miért nem mondja az alkalmazottaknak?
- Ahh. nem-nem! Nekik semmi szépérzékük nincs… Ide nem jöhet alkalmazott,ez az unokám és az én titkos helyünk.
- Sunny!? –hallottam közelről HimChan hangját és már meg is jelent.
-Halmoni! –ölelte meg a nagymamáját és puszit nyomott az arcára. Jobban megnézve nagyon hasonlítottak egymásra.
- Sun Hi igazán bájos Him Chan! Nagyon szép és jólelkű. Azt hiszem jól választottál. Most már csak ne szúrd el a makacsságoddal.
- Nem is vagyok makacs!
- Igaz,hogy néha szörnyű természete van? –nézett rám asz idős hölgy.
- Igen Halmoni! –nevettem az orrom alatt.
- HEJ! Ez nem ér,ketten egy ellen. Úgy látszik kevés a férfi ebben a házban.
- Miért kisfiam?Vannak?
- Ez fájt Halmoni… - kapott a mellkasához,mi meg csak nevettünk.

Him Chan hazavitt,bár nyugodtan hazaküldhetett volna taxival,de azt hiszem hiányzott neki az autója.
- Nagyon jól éreztem magam. A nagymamád nagyon aranyos és vicces.
- Ühüm. –állította le a motort.
- Mrs Kim mondott valamit?
- Semmi érdekeset. Azt hiszem picit furcsa volt,de aggodalomra semmi ok… Nem azt mondtad,hogy senki nincs otthon nálatok? –mutatott el a vállam mellett.
- De… Miért? –néztem hátra. Az ajtó nyitva volt a lámpa égett. Gyorsan kipattantam a kocsiból._ Köszi a fuvart,majd beszélünk. - csaptam rá idegesen az ajtót és rohantam a házhoz,de az ajtóban megtorpantam. A szívem vadul dobogott és féltem.
- Talán a szeretőd vár rád? –szólt közelről Him Chan,amivel annyira megijesztett,hogy a szemem megtelt könnyel és félelemmel.
- Mi a baj? –már ő is ideges volt,de én csak némán ráztam a fejem. Elindult befelé,de elkaptam a pólóját.
- Ne menj be! Nem tudom,hogy ki van bent… - elvette a kezem és szép lassan leengedte. Annyira menőnek láttam abban a pillanatban,de nagyon féltem s alig vártam,hogy visszaérjen.
- Nincs bent senki,de van egy kis probléma…
Amikor bementem, a házban minden szét volt dobálva,mintha tornádó pusztított volna a lakásban. A TV-men egy piros cetli volt „Értsd meg. Sajnálom” írással rajta,amiből rájöttem,hogy ki csinálta. A szekrényhez mentem a sok szétdobált iraton és párnán keresztül,de nem volt benne a számomra legfontosabb dolog. Két gyűrű ,ami a nagyszüleim szerelmét jelképezte. Mérges voltam és alig kaptam levegőt a dühömtől. Szememben rengeteg könny gyűlt össze,megfordultam és futni kezdtem. Addig futottam,amíg nem értem el azt a helyet,ahol régen az a személy lakott,akire dühös voltam. Egy lepukkant régi lakónegyed volt ,aminek az ablakát már ezerszer betörtem dühömben. Most is felkaptam egy marék kavicsot és dobálni kezdtem.
- UTÁLLAK! –ordítottam a graffitizett épületnek és tovább dobáltam. Valaki hátulról átkarolt megakadályozva ezzel,hogy tovább dobáljam.
- Sunny… - ölelt szorosan,míg én próbáltam kiszabadulni. Szilárdan tartott,nem engedett el,éreztem Him Chan leheletét a nyakamon… Elvesztettem a fejem,s akkor rettenetesen fájt a szívem…